Amikor elkezdtem énekelni sokan tanácsokkal láttak el, mit hogyan tartsak, mit nyomjak és mit ne - esetleg hogy mire gondoljak, mit érezzek közben. Sok tanács hasznos volt akkor, sok később, de a legtöbb csak az abbéli frusztrációmat erősítette, hogy énekelni milyen nehéz és hogy ez nekem sosem fog menni. Szerencsére nem vagyok az a fajta aki könnyen feladja. Ráharaptam az éneklésre mint a pitbull, és azóta sem engedem.
Az éneklés ráadásul olyan, mint a foci, mindenki azt hiszi ért hozzá és ennek megfelelően kritizál és egyből világsztárok kvalitásával hasonlítja össze a hangot amit kiadsz (rosszabb esetben préselsz) magadból. Ha ez sem tántorít el, jönnek a próbatermi - énekelj hangosabban, tisztábban stb. - megjegyzések. Ezek a kritikák jók, ha nem frusztrálnak - sokat tanulhatsz belőle.
A legfontosabb mégis az, hogy miközben énekelsz, érezd jól magad, mert csak így tudsz ellazulni és az lenni aki igazán vagy - legyél jazzénekes vagy metálhörgős akár. Így tudsz csak úgy megszólalni ahogy akarsz és - ha maximalista vagy és a nagyokhoz hasonlítod magad (mint én is) - tudnod kell, hogy az út hosszú, sőt nem ér véget. Nagyon fontos, hogy ne akarj kanyarokat levágni ebből az útból - mert ott a szakadék - haladj lassan de biztosan, élvezd ki minden pillanatát. Ne feledd, ha rohansz, nem láthatod a szépségeket - magyarra fordítva nem fogsz örülni az apró sikereidnek.
Egy másik fontos dolog, hogy soha de soha ne erőltesd a hangszálaid, ne énekelj többet, mint amennyit bírsz. Ha most kezdesz énekelni egyszerre maximum egy órát énekelj végig, pihenj legalább felet és még ugyanannyi után hagyd abba. (Ha többre vágysz, hallgass zenét, tanulj kottázni...) Freddie Mercury koncertturnéra készülve énekelt napi négy órát és sűrűn hangszálgyulladása is volt, szóval mértékkel.
Ma Brett beéneklés (40 perc), lickelés (60 perc), a tegnap is hallgatott Sting (2 óra). Depeche Mode gyakorlás (f)eldolgozásgyanúval (60 perc).
