Ezer éve nem írtam, mert felkészültem a blog irányváltására :)
Úgy határoztam, körbejárom az éneklés miértjét és hogyanját... Az evéssel kezdem mert éhes vagyok, de a boltig elmenni lusta. Első körben alapok, politikai, világnézeti és zenei iránytól függetlenül.
Ha nem énekelsz, akkor ehetsz bármit, de gyakorló énekesként ilyen nincs, csak ha már végeztél a napi hangképzéssel. Előtte és közben viszont kerüld a cukros és mézes dolgokat (igen a csokit is), mert a hangszáladon megtapadnak és úgy nehezebben tudsz bánni a hangoddal. Persze a megtapadás néha jól jöhet, pl. ha meg vagy fázva nyers tojás+cukor kombóval tompíthatod a fájdalmadat, elérheted, hogy legyen némi hangod, de ilyenkor nagyobb a hangszálszakadás veszélye, szóval csak óvatosan.
Nem nagy buli tejes cuccok (tej, joghurt, kefír, túró, pl.) után énekelgetni sem, mert ez meg nyákképző és ki szeret úgy hangot kiadni, hogy a torokban mindenféle vándorol...vááá.
Mennyiség: Mivel általánosan elmondható, hogy színpadra vágysz, jó ha ezt az ételed mennyiségénél is figyelembe veszed. Törekedj az arany középútra ebben, máshol jöhetnek a szélsőségek!
Nem jó éhesen vagy telítetten sem énekelni, mert mindkét esetben csak a hasadra tudsz gondolni és nem a kifejezni vágyott tartalomra. Külön előnyös, ha - mint sportok előtt is - éneklés előtt egy órával már nem eszel. Éneklés közben enni pedig már színpadi mutatvány - Mike Pattontől láttam cipőfűzővel. Szóval hanyagold, ha nem muszáj.
Minőség: Általánosan elmondható, hogy a pénztárcádhoz mérhető maximum. Mivel a tested a hangszered, ebbe fektetsz, amíg a zenészek a csilli kütyüjeikbe. Sok zöldség, gyümölcs, hogy az immunrendszered a maximumon legyen és ne legyél mindig beteg, mert az napokat vehet el a gyakorlásodtól! Meg milyen énekes már az, aki folyamatosan meg van fázva...
Legközelebb még marad a kaja téma, de vallási, zenei irány, nemi és egyéb megkülönböztető jelleggel...hahaha!
