Imádom a Népszigetet, pedig az összes haverom és zenésztársam figyelmeztetett, hogy túl üres és egy fiatal lánynak ez veszélyes...de én már elég öreg vagyok - mondogattam.
A természetben mindig biztonságban érzem magam. Baj csak akkor van, ha középkorú vagy öreg pasasok jelennek meg a környéken. Volt egy időszak, amikor heti szinten találkoztam olyannal aki a látványomra beindult és ki akarta rázni. Ekkor csendben elsunnyogtam és utáltam magam, hogy rettegek és nem tudok csinálni semmit. Olyan megalázó, tehetetlen érzés volt. Legszívesebben viszont a fejét rúgtam volna le. Amikor meg elmúlt a veszély az egész olyan rémálomszerű volt és megkérdőjeleztem a valóságos voltát még én is...napokig sírtam utána és rettegtem, nem tudom miért.
Gyönyörű homokos a part, a kacsák és a sirályok nagyon közel jönnek, kész idill. Kb. egy órája ülhettem kint, könyvet olvastam, amikor láttam egy középkorú pasast, aki kiment a partra, meglátott és elment. A megérzésem azt súgta, ideje mennem, de olyan szép idő volt és azt hittem téves riasztás. Nem lehet minden természetjáró hím aberrált, csak benézem, biztosan horgász aki helyet keres magának...
Olvastam tovább, aztán éreztem hogy néznek. Tudtam ki az és felkészültem a látványra: Egy középkorú senkit fogok látni, aki néz kiguvadt szemekkel, letolt gatyával és ráz. Tévedtem. Tök meztelenre vetkőzött, a többi feltételezésem helyes volt. Látta, hogy megláttam, de nem ment el. Ha maradok, közelebb fog jönni és ki tudja mi jut még eszébe. Azonnal leereszkedett a lila köd, amire szükségem is volt, mert a Szigetről csak egy úton lehet kimenni és az tőle 2m-re megy. Vagyis találkozni fogunk.
Összeszedtem minden bátorságom és nekiindultam. Amikor mellé értem sem vettem le a szemem az útról, feltérképeztem a futási irányt, ha szükségem lenne rá és persze a szemem sarkából figyeltem merre mozdul. Elkezdett közeledni és ezt mondogatta: "Bocsánat, egy pillanatra..." Egyenesen a szemébe néztem, megálltam és leüvöltöttem a fejét: "Miért itt rázza a faszát, hogy lehet ennyire szerencsétlen?" Majd elmentem mellette és lassan haladtam tovább. Már nem féltem tőle, ő vesztett, bár mondhattam volna bármi jobbat is...de így is megfelelt.
Később még elhaladt mellettem autóval, lassított is, de nem mert beszólni. Én meg kerestem egy jobban belátható helyet és olvastam még egy kicsit. Legyőztem egy rémálmomat!
