Hangművészet

No és akkor mi van? Ne sírj, keresd meg a pozitív oldalát a miérteknek...

Én sem sírok azon, hogy lett a lábamon egy kübli, ami aztán bevérzett és most az egész jobb lábfejem lilás-sárgás-zöld...és fáj. Legalább lesz mire fogni csütörtökön a Thália Tanoda meghallgatásán miért nem táncolok (szépen)... Addig pihentetem a lábam (marad a napi 8km gyaloglás, de más semmi) és képzem a hangom meg verset tanulok, mint gimiben. Vicces. Az eredményről majd beszámolok. Ilyen jó leszek, hahaha! Ez is egy olcsó módja az extrém szórakozásnak...

Rengeteg fesztivál van Budapesten, főleg nyáron, ami ingyenes. Ma az Andrássy úton a Krisna Tudatú Hívők tartanak szekérfelvonulást. Jó kaja, jó hangulat, indiai vásár és némi vallásos túlfűtöttség, amit ki lehet bírni. Főleg ha nem egyedül mész, de úgy is vicces (bocs, amúgy ez a vallás áll legközelebb hozzám pont mert nem erőszakos, hagy gondolkodni) és biztosan megismersz pár érdekes embert.

Tegnap volt a Budapest Pride, szintén ingyenes, szintén nagy buli, megismerhetsz érdekes arcokat, stb. Már ha időben érkezel. Én elkéstem tegnap. Így is buli, bár más jellege van, inkább katasztrófaturizmusnak tudnám leírni. Ideges dolgukra igyekvő emberek, akik nem tudnak átjutni a kordonon. A rendőrök és kommandósok nyugodtak, humorosak, segítőkészek. No meg persze vannak szép számmal ideges emberek, akik azért jöttek, hogy felhúzzák magukat. Vagyis hogy legyen hol levezetni a feszültséget, persze falkában, mert egyedül gyenge és sokszor buta/tájékozatlan is. Utóbbiakon egyesével lehet segíteni, ha beszélgetünk velük és hosszú idő után sikerül meggyőzni arról, hogy ő sikere kovácsa és ahelyett hogy verekedni járna, jobban tenné, ha kiutat keresne saját elkeseredéséből. Egy felavatás előtt álló gárdistát sikerült lebeszélnem egy nappal a belépése előtt a dologról. Most néptánc-csoportba jár és nagybőgőzik népdalokhoz. Így sem magányos és legalább a társaság is jó, miközben kedvére elmélyülhet hőn szeretett magyar kultúrájában...csak most ténylegesen.

Nem tudom mire gondolsz, de igazad van! Ritkán fogok ilyet írni, állandó kötözködős révén.

Tegnap este Hego (gitár) haverom és zenekara lépett a Kobuci színpadára Vibekillaz nevű alapvetően reggae-t játszó zenekarával. Dorka, az énekeslány duci és hatalmas figura. Kedves, mindig mosolyog és nincs elszállva magától, ami manapság (is) a zenei piacon (is) ritka...pedig lenne neki mire, hihetetlen jó hangja van. Szerintetek miért van az, hogy a tehetségesek inkább alábecsülik magukat, az igazi senkik viszont elszállnak - kompenzálásból? Vagy rosszul látom az egészet? Dorkára visszatérve; csini fekete ruha volt rajta és persze mezítláb lépett színpadra és így is maradt az este folyamán. A VIP részlegben iszogatva - miután a társaság fele elvonult a városba - találtam egy cipőt. Később derült ki, hogy a városba is mezítláb ment...ez annyira jellemző és tök jó. Igazi laza, szabad ember. Sehol nem vagyok...de igyekszem.

Annyira, hogy nem sokkal miután beálltunk táncolni - inkább csak rázni egyet - eleredt az eső. Valamiért mindenki azt hiszi az eső árt neki, pedig néha annyira jó táncolni és énekelni és szarrá ázni. Négyen vállaltuk; két egyberuhás lány, ők többször csavarták a vizet a ruhájukból; barátnőm és én. Hatalmas érzés, valahogy felszabadít és megnyugtat. No meg utána jól megveregetik a vállad akik nem merték megcsinálni. De komolyan miért nem?

Koncertfotók nincsenek, mert a fényképezőgépem is elázott...a hangosítással együtt, ezért le is kapcsolták kb. a hetedik számnál a zenekart, még nagyjából húsz percet játszottak volna. Majd legközelebb...remélhetőleg akkor billentyű is lesz.

Mivel le kellett inni a zenekar kártyájáról a pénzt - ezzel is fizetnek a Kobucisok a zenészeknek - így a betervezett egy fröccsből kettő lett. Szóval eláztam - így is, úgy is...még jó, hogy a Kobucihoz viszonylag közel lakom - így (meg mivel csuromvizesen fáztam) nem mentem be a városba bulizni - azt is legközelebb. Akkor jössz, jöttök?

Most igazán keresnem kell a pozitív dolgokat. Szerencsére mindig van mit találni. Szerdán például ingyenesen lehetett moziba menni, négy éve nem voltam, hiányzott...ahogy egy rendszeresen próbáló zenekar és a stabilitás is hiányzik.

A hiány mellett idő van; a budapesti kulturális élet ingyenes lehetőségeit kutattam. Így találtam rá az Urániában tartott Kína napra. Filmek eredeti nyelven, angol felirattal, a Nagyteremben szinkrontolmáccsal. Kisterembe mentem két okból; nem volt kedvem nénit tiporni (ahogy ők tették velem, csak hogy hamarabb bejussanak...kitől is tanulnak a mai fiatalok?) és így legalább gyakorolhattam az angolt is. Meg a gyorsabb jeleneteknél a gyorsolvasást. Párszor a közönség meg is beszélte, hogy ki melyik sort látta, ugyan rakjuk már össze:)

Eredetileg drámát szerettem volna nézni; A nagy mágust. Annyian voltak, hogy nem fértem be. Gondoltam, sebaj akkor random módon a következő filmet nézem meg legyen az akármi. Így a Szerelem nem vak című 2011-es filmet dobta a gép. Gondoltam is, hogy szuper, a párkapcsolatokkal pont jól állok, de majd bőgök.

Volt másfél órám kezdésig, így a Nemzeti Múzeum kertjébe mentem spanyolozni és kóreaiakkal ültem egy árnyékos padon. A tűző naphoz sem nekik, sem nekem nem volt kedvem. Gyönyörű az a hely, hatalmas árnyas fák ölelnek körbe, a galambok kergetőznek és nyugalom van.

A film nagy érdeme, hogy a karakterek nagyon kínaiak, viccesek, de jellegzetesek is. Érdekes megfigyelni, hogy a  szerepek hogyan cserélődnek fel a kínai társadalomban is, csakúgy mint a nyugatiban. A férfiak érzékenyek, a nők karrieristák és pénzéhesek, de ez nem ilyen egyszerű és persze van jellemfejlődés és happy end is. Érdemes megnézni, utána szárnyaltam és észrevettem hogy milyen szép városban élhetek. Újra láttam mit szerettem meg kislány koromban Budapestben és miért akartam mindig ide költözni. Most itt vagyok és ki is használom a lehetőséget. Remélem jellemfejlődés van és happy end is lesz.

BKV-sek egymás között: Ma a belvárosban sok troli helyett pótlóbuszok fognak járni, mert nem bírják a hőséget csak az ősrégi Ikaruszok. (Gondolom amíg a szárnyuk ki nem gyullad vénségükre...)

A szomorú olasz kiskakas: Hazafelé sétált a Kiskakas és az élő fába is belekötött volna, de nem talált. Arra járt a két Zsémbes és a Késes. Kritizálta a hájukat és agresszíven nézett, de csak kinevették és meg sem álltak. Aztán jött a Börtönlakó - ő mondta nekem, jól elbeszélgettünk - aki szintén nem akart balhét, így inkább más placcot választott magának. Pedig a kiskakas nem volt nagydarab, inkább csak agresszív. No meg szerencsés.

Oldalra néztem, mert valami furcsát érzékeltem: 
-Te hiszel az ilyenekben? Krisnás vagy, hehe?
- Áááá, akkor már inkább buddhista, az divatosabb. De tudod a legtutibb az energia áramlása.
Erre egymás felé tették a kezüket (közte 2-3 cm) és békésen áramoltatták az energiát egymás között.

Aztán jött az éjszakai (szárnyas Ikarus, mi más) és elvitte a Kiskakast, az Energetika Klubbot, a láthatatlanokat és engem is. Szerintem lesz még...

Napi spanyol teljesítve, jógázni voltam a réten. Takarítottam is, unalmas...

Ezt ajánlom mindenkinek így délután. Kivétel művészek, tudjátok: gyakorol, gyakorol, gyakorol...

Második nyelvvizsga híján nincs diplomám még mindig...mármint van, az egyetemi széfben.

A legtökéletesebb egy ilyen gyönyörű napon - amikor végre a mobilnetem is újra megy (mert a havi korlátot nem léptem még át, minden hó 28-tól számol...) - elkezdeni egy déli nyelvet. Sokáig hezitáltam, hogy olasz legyen, mert az olyan gyönyörű, közel van az ország és Szicília mindig vonzott. Ne kérdezd miért! Valahogy ezek az érvek nem voltak meggyőzőek, elkezdtem, de 10 szó után hanyagoltam. Jött a francia ötlete, rokonaim laknak Dél-Franciaországban, biztosan segítenének online. De már nem szeretnék másra támaszkodni és csak szívességekből építkezni.

Spanyol: 21 ország hivatalos nyelve, benne van az első öt legfontosabb nyelvben és gyönyörű. Imádom a spanyol zenét; a flamenkót, a paso doblét. A temperamentumukat, a világhoz való hozzáállásukat, a tájaikat (akár az anyaországban, akár Latin-Amerikában) és ha esetleg ráveszem magam a világmegváltásra, akkor az indiánokkal is lesz közös nyelv (a kecsua mégis ritkábban használt), úgy meg könnyebb tanítani vagy esőerdőt menteni.

Ha nincs pénzed, hogyan tanulsz nyelvet? Én alternatív utakat próbálok, első lépésként a BBC Languagesről próbálok magamra szedni ezt-azt. Ha elég jól beszélsz angolul, csak ajánlani tudom az oldalt. A spanyol nagyon tuti, fordulatos, vicces és könnyen érthető.

         
A fotók a La Bioguia FB oldaláról vannak, szövegértésre, világváltó gondolatokhoz és gyönyörködésre ajánlom

No meg persze próbálok találni valakit, aki jól beszéli a nyelvet és cseretanításban is benne lenne. (Angolt, magyart tudok cserébe ajánlani, ha tudsz valakit, szólj!) Azt hiszem fogok írni a nagykövetségeknek, hogy szívesen tanítanék... Most viszont megyek főzni a szauna-konyhámba!

Blemish koncert volt tegnap, elméletileg fél kilenctől. Rutinos rókaként kb. ekkor indultam el otthonról. Már a klub utcájában jártam, amikor csörgött a telefonom, rácsodálkoztam; anyám, barátom mára kipipálva, ki mer kilenckor zargatni? A hely koncertszervezője volt azzal a kérdéssel hogy hol vagyok. Persze tudom, hogy szép vagyok meg okos, de hogy ennyire hiányozzak?

Aztán belépő nélkül bevonultam a koncertterembe, és rácsodálkoztam a srácokra. Visszafogott, már-már popos fazon, konszolidált kinézet...mi ez? Szerencsére a zene nem volt konszolidált...keverd a Japant, Crimsont, Placebo-t (ezért kinyírnak ha olvassák:) és Franz Ferdinandot: ez a Blemish. Hangsúly a basszusgitároson, aki énekel is. Zoli az új Mick Karn, de elfogult vagyok. Andris még mindig az legegyénibb dobos, Laci pedig hihetetlen alázatos gitáros. Volt, hogy az alapot hozta és a basszus vitte a témát...majd hirtelen váltottak és jött egy metálszóló. Persze rengeteg páratlan, ritmuskép-váltások ezerrel, lazán. Jujj, azt hiszem átmentem zenészbe, bocs. Talán még annyit az egészről, hogy a színpadkép még feledhető és senki sem csinált sem képet, sem videófelvételt. Háhá, hogy kell megvenni egy zenekart? Ilyen szituban csinálni pár felvételt...a homály is jobb, mint a semmi.

Blemish in action

Örültek nekem. Zoli még a színpadról leintegetett és koncert után többen odajöttek hozzám, hogy jó újra látni, mikor megyek át csak úgy dumálni egyet. Hogy ez miért fura? Van egy teória, miszerint nőt ne vegyél be zenekarba, mert elcseszi az egészet. Az exem ezt nem tartotta be, négy évig nyomtuk közösen, majd kiszálltam, no nem azért hogy igazoljam a teóriát, hanem mert nem működött. Sem a zenekaraink, sem a kapcsolat. (Miért a nőnek kell ezt mindig kimondania?) A hivatalos verzió szerint megcsaltam, ami érzelmi szinten igaz is, de a srácok átláttak a szitán és rájöttek, hogy nem  ez volt a main cause.

A zenészközönség különült: két basszusgitáros, két gitáros, két barátnő

No de vissza a tegnap estéhez. A koncert után sétáltunk egy nagyot és közben beszélgettünk (csajok, pasik, zene, hangszer, zene, zene), cigiztünk és felmértük a belváros kameraállományát. Persze beszuszakoltuk a zenekari cuccokat az autóba. Igen, én pakolok és tudom, hogy a tam érzékeny és az effektre nem rakunk semmit...

Éjszakaival mentem haza, de közben még leszólított két izomagy (jó a seggem) és egy idős északi pasas, hogy nem megyek-e el valamilyen éjszakai lokálba vele, fizetne. Nem mentem, de az biztos, hogy igaza volt egy kollégistatársamnak: Lányok, aranybányán ülünk!

Tirisztoros szaggató, karburátor, oscillatorikus mozgás...ma csak ilyeneket mondanak a cégnél egymásnak az emberek. Pénteken hogy lehet így káromkodni??? Nem baj, hét perc múlva végetér a munkaidőm!

 Akármerre nézek, a nők lába sebes-varas, esetleg tele van ragasztva sebtapasszal. Az olcsó/szar cipők kikezdik a lábfejen a bőrt, eltorzítják a lábujjakat és kicsontosítják a lábfejet. Ennek hatására hetven évesen a fájdalomtól majd nem tudnak lábra állni.

 Nem a cipők árától függ amúgy. A húszezres (bocs infláció, szóval harmincezres) cipők is lehetnek rossz konstrukciók, ámbár szépek. A hab az egészen (vááá, utcai cipőn tejszínhab) a sarok. Most divat az aligtalpú, vagyis szétmegy a bokád és a térded. Aztán van a telitalpú ami lefelé szűkül, így billegnek a topánokban a csinik, kockáztatva az elesést. Aztán akad nyolc plusz centis is, erősíti a lábat, cserébe pár méter után fáj a járás. 

A kedvencem, amikor fullos lányok szakadt pasassal mászkálnak és az ürge kritizálja a nőt. Aki nem szól be neki, hogy: "Apus, olyan vagy, mint egy hajléktalan", inkább tűr és megígéri, hogy legközelebb jobban figyel.

Kihagytam volna valamit?? Pl. ma este fél kilenctől Blemish koncert itt, gyertek el, jó lesz!

Ja igen, én is hülye vagyok. (A napi pozitívum, hogy az alábbi képen az én (seb)helyes lábam van, nem a tiéd.)