Most igazán keresnem kell a pozitív dolgokat. Szerencsére mindig van mit találni. Szerdán például ingyenesen lehetett moziba menni, négy éve nem voltam, hiányzott...ahogy egy rendszeresen próbáló zenekar és a stabilitás is hiányzik.
A hiány mellett idő van; a budapesti kulturális élet ingyenes lehetőségeit kutattam. Így találtam rá az Urániában tartott Kína napra. Filmek eredeti nyelven, angol felirattal, a Nagyteremben szinkrontolmáccsal. Kisterembe mentem két okból; nem volt kedvem nénit tiporni (ahogy ők tették velem, csak hogy hamarabb bejussanak...kitől is tanulnak a mai fiatalok?) és így legalább gyakorolhattam az angolt is. Meg a gyorsabb jeleneteknél a gyorsolvasást. Párszor a közönség meg is beszélte, hogy ki melyik sort látta, ugyan rakjuk már össze:)
Eredetileg drámát szerettem volna nézni; A nagy mágust. Annyian voltak, hogy nem fértem be. Gondoltam, sebaj akkor random módon a következő filmet nézem meg legyen az akármi. Így a Szerelem nem vak című 2011-es filmet dobta a gép. Gondoltam is, hogy szuper, a párkapcsolatokkal pont jól állok, de majd bőgök.
Volt másfél órám kezdésig, így a Nemzeti Múzeum kertjébe mentem spanyolozni és kóreaiakkal ültem egy árnyékos padon. A tűző naphoz sem nekik, sem nekem nem volt kedvem. Gyönyörű az a hely, hatalmas árnyas fák ölelnek körbe, a galambok kergetőznek és nyugalom van.
A film nagy érdeme, hogy a karakterek nagyon kínaiak, viccesek, de jellegzetesek is. Érdekes megfigyelni, hogy a szerepek hogyan cserélődnek fel a kínai társadalomban is, csakúgy mint a nyugatiban. A férfiak érzékenyek, a nők karrieristák és pénzéhesek, de ez nem ilyen egyszerű és persze van jellemfejlődés és happy end is. Érdemes megnézni, utána szárnyaltam és észrevettem hogy milyen szép városban élhetek. Újra láttam mit szerettem meg kislány koromban Budapestben és miért akartam mindig ide költözni. Most itt vagyok és ki is használom a lehetőséget. Remélem jellemfejlődés van és happy end is lesz.
