Tegnap kipróbáltam magam musicalszínészként. Sokat mozogtam, pedig eddig mindig görcsösen kapaszkodtam a mikrofonállványba, féltem a színpadon, hogy mi lesz. Az utóbbi szélsőséges, meg nem becsült időmben rájöttem, hogy ha a siker iránti vágyam nem elég erős hogy ezt a félelmet letegyem, akkor minek próbálkozom?? Így a meghallgatáson letettem magam a színpad szélére és mostani tudásom szerint mozogtam, énekeltem, átalakultam...kockáztatva, hogy elfelejtem a szöveget, mert nem koncentrálok eléggé, nem úgy jönnek ki a hangok, mert nem vagyok hozzászokva a tánc és ének kombóhoz...
Így akármi is lesz az eredmény, egy csatát ismét megnyertem magammal szemben és több lettem. Eredmény hétfőn...addig se felejtsétek el, hogy:
